START

Nos kezdjük.

Ha olvastad az előző írásomat, akkor láthatod, hogy én is nagyon sokszor eljutottam az „Úr Isten hogy nézek ki” pontra. A nagy dolog és hatalmas feladat, innen lépni valamerre, lehetőleg a célod irányába. Ha elég erősen akarod az a célt, akkor menni fog, de nem szépítem, nem lesz egyszerű. Kell az elhatározás, nem kevés akaraterő és a támogatás. Bíztatás a párod, családod vagy bárki részéről, aki melletted áll ebben a témában.

Amikor eldöntöd, hogy hétfőtől indul, mozgok és nem eszek semmit. Ez általában kudarcba fullad. Tudjátok miért?  Mert a döntést nem követi gyors cselekvés. Ott még van egy kis haladék, jaj ma még ehetek hétfőtől úgyis neki állok. Elárulom, nem fogsz.

Nálam általában az öltözködés volt mindig egy sarkalatos bíztató tényező. Ugye már te is jártál úgy, hogy álltál a szekrény előtt és végignézve a kínálaton inkább sírva fakadtál volna. De igazából még felpróbálni sincs kedved, mert tudod, hogy kizárt dolog, hogy az rád jöjjön. Ha még esetleg bele is tudnád magad passzírozni, teljes képtelenség, hogy az jól álljon és vállalható legyen a nagyközönség előtt. Velem ez többször előfordult és kifejezetten motivált.

Itt van például a vásárlás, oda sem megy el szívesen az ember. Először is ugye ott sorakoznak a szebbnél szebb ruhák, amik ugye nagyon jól tudnak állni, na de egy 36-38- as méretű lányon nem 42-44-es méretűn.

Ha esetleg el is jutsz a próba fülkéig, na ott elmegy még az élettől is a kedved. Mire magadra ráncigálsz egy elfogadható göncöt, annyira megizzadsz, hogy utána aztán már pláne nincs kedved vásárolni.

Amikor a férjem közli velem, hogy lenne egy program, amin részt kellene vennünk, na hát az a vég. Egyik ruhát próbálom a másik után. Mire találok valamit, amit igazán csak egy kabáttal vagy zakóval merek felvenni és takargatom magam egész este. Nehogy észre vegyék a plusz kilóimat.

Hát pedig elárulok egy TITKOT! Látják. És nem csak a plusz kilókat, hanem azt a hatalmas önbizalomhiányt is, ami belőled fakad.

Valaki azt mondta nekem egyszer, „Anett nem kell mindenkinek vékonynak lennie”!!! Hát ez így igaz. És én mérhetetlenül irigylem azokat a nőket, akik nem csak hogy felvállalják a plusz kilókat, de csinosan öltözködnek, magabiztosak és hatalmas önbizalommal rendelkeznek.

DE! Sajnos én nem ilyen nő vagyok, meg talán te sem. Amíg a tévéből, illetve az újságokból a vékony, tökéletes testű lányok néznek vissza rád, illetve a boltok tömve vannak, szinte gyerek méretű ruhákkal, addig ez a nehéz „játék” a kilókkal megmarad.

Ehhez kapcsolódóan had meséljek el nektek egy sztorit. 3. gyermekem születése után történt. Novemberben született meg a fiam, majd rá néhány nappal a sogoromék bejelentették, hogy januárban esküvőjük lesz. Képzelheted azt a kétségbeesett keresgélést, hogy szülés után mi az, amiben megjelenhetek. Nos mondanom sem kell, hogy egyik üzletet jártam a másik után. Amikor megjelentem az egyik elég puccosnak mondható üzlet ajtajában, még be sem léptem, az eladó végig mért és közölte, hogy az én méretemben nem tartanak ruhát. Hát ott a földdel lettem egyenlő. Pedig nem 120 kg voltam, hanem kb 75-80 kg lehettem.

Ha te is hasonló problémákkal küzdesz és fogalmad sincs, hogy hogyan állj neki. Mit egyél, mit sportolj, illetve nincs melletted senki, aki kellőképpen motiváljon. Akkor itt a legjobb helyen vagy.

Ha úgy gondolod, szívesen tanulsz a hibáimból, kudarcaimból, szívesen ellesnéd a trükkjeimet /titkaim nem lesznek/, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg, akkor tarts velem, örömmel látlak újra itt.

Ha még nem iratkoztál fel, de nem akarsz lemaradni semmiről, iratkozz fel hírlevelemre itt!

Hamarosan jövök további részletekkel.

Horváth Anett

3 kisgyermek

„nem mindig magabiztos” anyukája.

ui.
Ha szívesen velem tartasz és nem akarsz lemaradni semmiről,
iratkozz fel hírlevelemre itt!