Kezdjük egy aranyszabállyal.
A felesleges kilók olyanok, mint a mosogatni valók, minél tovább halogatod, annál több lesz belőlük és a végén csak neked gyűlik meg a bajod velük.
Mivel olvasod ezt a blogot, ez azt jelenti, hogy érdekel a téma és éppen fogyókúra után, vagy éppen előtte állsz, mint minden nő.
Amúgy a „fogyókúra”szót nem szívesen használom, mivel e szó hallatán mindenkinek először az önsanyargatás, keserves koplalás jut az eszébe. Úgyhogy a későbbiekben az alakformálás szót fogom előszeretettel emlegetni, mert ez sokkal pozitívabb.
Szerintem az alakformálás pozitív dolog, nap mint nap látod az eredményét, belekóstolsz a siker ízébe, ráadásul egyre jobban nézel ki és ez elég jó érzés, tapasztalatból mondom.
Ha kedvet csináltam az alakformáláshoz, vágjunk bele, elmondom én mit gondolok erről.
A folyamat különböző lépcsőkből állítható fel, legalábbis nálam ez így szokott működni.
- Lépcső: Az elhatározás, amikor is eljutok az „Úr Isten hogy nézek ki” pontra.
Ilyenkor fejben szuperül meg tudom tervezni azt, hogy hogyan is fogok neki állni, mit és mikor fogok sportolni és mi lesz a menü.
Azért az életben ez egy kicsit másképp működik. A saját életemből merítve, az első és legfontosabb dolognak azt tartom, hogy kitaláljam, hogy hogyan is fog ez működni élőben a gyerekek mellett. Mert ugye nekünk ANYÁKNAK egy végtelen logisztika az életünk. Nem akkor sportolunk, amikor éppen úgy gondoljuk, vagy a fitneszguruk azt mondják, hogy az a leghatékonyabb lehet. Nem beszélve arról a bűvös este 6 óráról, – amit sokan szentírásként követnek- amit szintén nem tudunk mindig minden körülmények között betartani. Mert ugye először jönnek a gyerekek és aztán, mi szülők.
Nos, amikor nálam megszületik az elhatározás, akkor megtervezem, hogy ez hogyan is működhet úgy, hogy jusson is és maradjon is. Persze ebben is számíthatsz majd rám, később erről is fogok írni ebben a blogban.
Ha nem akarsz lemaradni róla, szívesen értesítelek, azt javaslom, iratkozz fel a hírlevelemre most itt!
- Lépcső: Teljes erőbedobással belevetem magam az alakformálás rejtelmeibe. Végre indulhat az átalakulás. Nos nálam ez a lelkesedés sajnos nagyon sokszor kb. 4-5 napig tartott. Mivel a 4-5 nap elteltével ismételten rá állok a mérlegre és lám nem változott semmi, a számok ugyanazok, elment minden kedvem. Emlékszem még fiatalabb koromban anyukám hányszor mondta „Anett várj egy kicsit, hidd el hogy be fog indulni”. De sajnos az ember elég türelmetlen és általában gyors megoldást vár a problémáira, pedig ez egy türelem játék. Azt viszont megígérhetem, ha nem adod fel, megfelelő táplálkozással, folyadék bevitellel és mozgással igen is eredményeket fogsz elérni. Bizony nálam is mindig igaza lett anyukámnak és beindult a súlycsökkenés. Hidd el, ha nem adod fel és velem tartasz, nálad is be fog indulni és nekem lesz igazam.
- Lépcső: A stagnálás. A következő lépcső ismét egy nehéz mérföldkő. Nálam ez mindig úgy működött, hogy betartottam az étkezésben is azokat a bizonyos szabályokat, sportoltam is (sokszor többet is mind kellett volna.). Mentek is szépen lefelé a kilók. Aztán egyszer csak megáll az élet, nincs tovább, és akkor jön a „na de most mi van???” Mindent úgy csinálok, mint előtte és mégsem mozdul a mérleg nyelve. Elkezdek többet sportolni és kevesebbet enni, hát ha majd akkor jön a várva várt eredmény. Nem jön semmi és egyre elkeserítőbb a helyzet.
Sajnos én az a típus vagyok, aki akár naponta többször is hajlamos vagyok rá állni a mérlegre, hátha 1-2 óra elteltével mást mutat a mérleg. De sajnos csodák nincsenek.
Egyszer egy fitneszgurunak feltettem a kérdést, hogy mit csínálok rosszul?
Kiderült, hogy változtatnom kell. Mind a mozgásformán, mind az étrenden. A testem hozzá szokott az eddigi életformához és már nem képes változni. Hiába sportoltam heti 5 sport + 2 pihenőnap helyett, heti 7 napot pihenőnap nélkül, ha mindig ugyanarra tornáztam. Már nem volt nehéz megcsinálni minden nap ugyanazokat a gyakorlatokat. A testem szinte röhögve végezte egyik gyakorlatot a másik után. Már nem volt kihívás, már nem késztettem arra, hogy zsírt égessen.
- Lépcső: A súly megtartása. Én mindig azt gondoltam, hogy mi sem egyszerűbb. Mi lehet könnyebb annál mint hogy amikor már elérted az áhított súlyt, felteszed a lábad és csak élvezed az elismerő bókokat. Ez nem éppen így van, sajnos akkor is dolgozni kell. Ha nem akarjuk, hogy azok a nehezen elvesztett kilók ne jöjjenek vissza, akkor TELJES ÉLETMÓDVÁLTÁSRA van szükség.
Terveim szerint ez a blog (és én) ebben fog neked segíteni!
Ha úgy gondolod, szívesen tanulsz a hibáimból, kudarcaimból, szívesen ellesnéd a trükkjeimet /titkaim nem lesznek/, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg, akkor tarts velem, örömmel látlak újra itt.
Ha még nem iratkoztál fel, de nem akarsz lemaradni semmiről, iratkozz fel hírlevelemre itt!
Hamarosan jövök további részletekkel.
Horváth Anett
3 kisgyermek „nem mindig magabiztos” anyukája.
ui.
Ha szívesen velem tartasz és nem akarsz lemaradni semmiről,
iratkozz fel hírlevelemre itt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: