Kezdjük egy aranyszabállyal.
A felesleges kilók olyanok, mint a mosogatni valók, minél tovább halogatod, annál több lesz belőlük és a végén csak neked gyűlik meg a bajod velük.
Mivel olvasod ezt a blogot, ez azt jelenti, hogy érdekel a téma és éppen fogyókúra után, vagy éppen előtte állsz, mint minden nő.
Amúgy a „fogyókúra”szót nem szívesen használom, mivel e szó hallatán mindenkinek először az önsanyargatás, keserves koplalás jut az eszébe. Úgyhogy a későbbiekben az alakformálás szót fogom előszeretettel emlegetni, mert ez sokkal pozitívabb.
Szerintem az alakformálás pozitív dolog, nap mint nap látod az eredményét, belekóstolsz a siker ízébe, ráadásul egyre jobban nézel ki és ez elég jó érzés, tapasztalatból mondom.
Ha kedvet csináltam az alakformáláshoz, vágjunk bele, elmondom én mit gondolok erről.
A folyamat különböző lépcsőkből állítható fel, legalábbis nálam ez így szokott működni.
Ilyenkor fejben szuperül meg tudom tervezni azt, hogy hogyan is fogok neki állni, mit és mikor fogok sportolni és mi lesz a menü.
Azért az életben ez egy kicsit másképp működik. A saját életemből merítve, az első és legfontosabb dolognak azt tartom, hogy kitaláljam, hogy hogyan is fog ez működni élőben a gyerekek mellett. Mert ugye nekünk ANYÁKNAK egy végtelen logisztika az életünk. Nem akkor sportolunk, amikor éppen úgy gondoljuk, vagy a fitneszguruk azt mondják, hogy az a leghatékonyabb lehet. Nem beszélve arról a bűvös este 6 óráról, – amit sokan szentírásként követnek- amit szintén nem tudunk mindig minden körülmények között betartani. Mert ugye először jönnek a gyerekek és aztán, mi szülők.
Nos, amikor nálam megszületik az elhatározás, akkor megtervezem, hogy ez hogyan is működhet úgy, hogy jusson is és maradjon is. Persze ebben is számíthatsz majd rám, később erről is fogok írni ebben a blogban.
Ha nem akarsz lemaradni róla, szívesen értesítelek, azt javaslom, iratkozz fel a hírlevelemre most itt!
Sajnos én az a típus vagyok, aki akár naponta többször is hajlamos vagyok rá állni a mérlegre, hátha 1-2 óra elteltével mást mutat a mérleg. De sajnos csodák nincsenek.
Egyszer egy fitneszgurunak feltettem a kérdést, hogy mit csínálok rosszul?
Kiderült, hogy változtatnom kell. Mind a mozgásformán, mind az étrenden. A testem hozzá szokott az eddigi életformához és már nem képes változni. Hiába sportoltam heti 5 sport + 2 pihenőnap helyett, heti 7 napot pihenőnap nélkül, ha mindig ugyanarra tornáztam. Már nem volt nehéz megcsinálni minden nap ugyanazokat a gyakorlatokat. A testem szinte röhögve végezte egyik gyakorlatot a másik után. Már nem volt kihívás, már nem késztettem arra, hogy zsírt égessen.
Terveim szerint ez a blog (és én) ebben fog neked segíteni!
Ha úgy gondolod, szívesen tanulsz a hibáimból, kudarcaimból, szívesen ellesnéd a trükkjeimet /titkaim nem lesznek/, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg, akkor tarts velem, örömmel látlak újra itt.
Ha még nem iratkoztál fel, de nem akarsz lemaradni semmiről, iratkozz fel hírlevelemre itt!
Hamarosan jövök további részletekkel.
Horváth Anett
3 kisgyermek „nem mindig magabiztos” anyukája.
ui.
Ha szívesen velem tartasz és nem akarsz lemaradni semmiről,
iratkozz fel hírlevelemre itt!