Már sokszor írtam arról, hogy sportolj rendszeresen, sportolj örömmel. Találd meg azt a mozgásformát, amit szívesen csinálsz. Ha minden egyes nap unottan állsz neki valaminek és nem szívből csinálod, hanem csak le akarod tudni, akkor annak nem lesz jó vége! Hamar el fog menni a kedved és abba fogod hagyni.
E téren szerencsésnek mondhatom magam, mert újra és újra bele tudok szeretni valamibe! Hol a tornáért tudok lelkesedni ezerrel, hol a súlyzós edzésért, hol pedig a futásért. Télen a futópados edzést élvezem ki teljes mértékben. Abban az a jó, hogy bármikor, amikor van egy kis időm rá tudok állni és nem kell izgulnom azon, hogy vajon kinn milyen idő lesz, vagy a gyerekektől éppen el tudok-e menni……
Most pedig újra beleszerettem a szabadban való futásba. Imádom azt, hogy ilyenkor egyedül vagyok a gondolataimmal és szárnyalok!
Múltkor írtam az első versenyemről, élményemről.
Az elsőt gyors folytatás követte, és már itt is van a második. Ugyanis a hétvégén megvolt életem második versenye is!
Igen, és ismét a lányommal együtt. Ő a 2 km-en indult én pedig a 10 km-en!
Nagyon bevállalós voltam a jelentkezésnél, mert be kell vallanom, hogy 6 km-nél hosszabb távot eddig még nem futottam! De többek unszolására (leginkább a bátyáméra 🙂 úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz!!!!
A verseny előtti héten, azért úgy gondoltam, ideje lenne legalább egyszer lefutni egy 8-10 km-t, nehogy élesben, a versenyen derüljön ki számomra az, hogy ezt nem nekem találták ki.
Az első próbálkozás igen ígéretes volt 🙂
Úgyhogy vasárnap Panka lányommal nekivágtunk a versenynek. Pankám a kezdés előtt egy kicsit izgult, de abszolút ügyesen és eredményesen zárta a versenyt. Nagyon büszke vagyok rá.
Miután Panka lefutotta az ő távját már megnyugodva vártam, hogy én is rajthoz állhassak.
Számomra is érthetetlen módon nem nagyon izgultam (Kicsit el is bizonytalanodtam, normális vagyok, hogy kicsit sem aggódok azon, vajon menni fog-e?)
Bátyám osztogatta a tanácsokat, az elején ne fuss gyorsan, nehogy elfáradj, hagyd hogy menjenek a többiek stb…..
Elérkezett a 14.30, a tömeg megindult. Hihetetlen érzés, amikor ennyi ember egyszerre fut. Végig nézel a tömegen és azt érzed, de jó hogy ennek a részese lehetsz!!!
Megmondom őszintén, mivel nem nagyon volt összehasonlítási alapom, – mert még ilyen távokat nem nagyon futottam, – arról sem volt elképzelésem, hogy milyen időt tudok futni.
Ahogy elindultunk, azért volt már elképzelésem, hogy milyen időn belül szeretnék célba érni, és jelentem félig meddig sikerült. A legelső gondolatom, amikor neveztem az volt, hogy 1 óra 10 percen belül fussak. Amikor már futottam és láttam, hogy ennél egy kicsit jobb időm is lehet, akkor azon voltam, hogy 55 perc alatt legyek.
Az időm viszont 58:19 lett. Tudom, rengetegen vannak, akik ennél sokkal de sokkal jobb időt tudnak futni, de számomra ez egy hatalmas dolog és élmény volt!!!
A következő célom, hogy 55 perc alá kerüljek. Amíg vannak célok, addig mindig van erőd ahhoz, hogy tovább haladj!
Ha előre haladsz és jönnek a kérdések, akkor a blogomban addigra megtalálod a válaszaimat.
Ha nem szeretnél lemaradni válaszokról, azt javaslom, most iratkozz fel a hírlevelemre itt!
Akár segítséget is kérhetsz tőlem, itt megtalálsz: motherdays365@gmail.com
Hamarosan jövök további részletekkel.
Horváth Anett
3 kisgyermek „nem mindig magabiztos” anyukája.
ui.
Ha szívesen velem tartasz és nem akarsz lemaradni semmiről,
iratkozz fel hírlevelemre itt!
Köszönöm Andi! 🙂
Gratulálunk nagyon ügyi vagy! Csak így tovább, ez fantasztikus ez a kitartás!
Andi