MotherDay 365

A fogyókúra lelki oldala :-)

Hétről hétre sokat gondolkozom azon, miről írjak nektek a szokásos heti bejegyzéseimben. Mi az a téma, amivel érdemben segíteni tudok és mi az, amire leginkább szükséged lehet. Amikor elhatároztam, belevágok a blogom írásába, az motivált, hogy a hozzám hasonló cipőben járó nőknek segítséget nyújtsak. /Csak hogy pontosítsam a hasonló cipőt: Soha nem voltam egy manöken alkat, mindig ducika voltam. Fitt ladynak sem mondanám magam, a sportot nagy ívben kerültem, szeretek jókat enni, van körülöttem 3 gyerek, ráadásként a munkám mellett alig van időm./ 

Olyan segítségre gondoltam, amire nekem, az adott helyzetemben /benne a hasonló cipőben :-)/ is szükségem lett volna a fogyókúrám káoszában. Ez abszolút nem könnyű :-), mert tapasztalatból tudom, olyan sokféle kérdésre keresheted a válaszokat, hogy felsorolni is nehéz.

Sokszor emlegettem, hogy ezt az „alakformáló szakmát” nem az iskolapadban tanultam. Akarva, akaratlanul rájöttem sok mindenre, aminek a hasznát vettem. Jobb híján rám ragadt egy csomó értelmes tudás, ahogy step by step haladtam előre. Vagyis nem előre haladtam, hanem a tudatosságomban jutottam lépcsőről lépcsőre feljebb, szintről szintre közelebb ahhoz, amit elterveztem magamnak. /Csak hogy megint pontos legyek, mit terveztem: Önmagával elégedett, nő, anya, feleség legyek, aki jól érzi magát a bőrében./ Nekem ez kellett, igaz, hogy nem volt könnyű, de megszereztem magamnak. 😉

Nem hagytam ki semmit, megjártam az utam minden egyes lépcsőfokát, van, amit többször is! (sajnos) De azt gondolom, hogy ezáltal rendesen megtanultam a leckét.     

                                                                 

Amikor tanácsot kértek tőlem és én javaslok valamit, akkor pontosan átérzem lelkileg is, hogy ti mit éreztek. Mi van bennetek olyankor, amikor dolgoztok valamiért, ráálltok a mérlegre és nem azt látjátok, amiért küzdőtök. Ilyenkor próbálok személyre szabottan tanácsot adni, és óriási öröm, amikor sikerül átbillenni a megtorpanáson és megint egy szinttel feljebb jutni.

A blog írás sajnos nem személyre szabott tanácsadás, csak általánosságban ad lehetőséget, hogy segítsek. Ezért nem biztos, hogy eltalálom, hol szorít éppen az a „hasonló cipő”.

Remélem, a mai témámmal is rátalálok egy érzékeny pontra, ami a lépcsőzésről szól.
Na, nem arról a sportos, lépcsőn le-föl szaladgálásról. /az sem rossz :-)/

Rájöttem, hogy a sikerhez lépcsőkön vezet fel az út, és minden egyes lépcsőfokot meg kell mászni, remélhetőleg csak egyszer, de előfordulhat, hogy akár többször is. Lehet, hogy most valami riasztót mondok, de ezek a lépcsőfokok a Te tudatosságodnak a szintjei. Minél magasabb tudatossági szinten vagy, annál biztosabban kontrollálod a súlyodat, az alakodat, vagy beszéljünk az önbizalmadról.

 

Megpróbálom egy kicsit a saját tapasztalatomon keresztül megfogalmazni miről van szó.
– Legyen az első szint, hogy azt mondod, „nem mehet ez így tovább” elhatározod magad és nekifogsz az alakformálásnak. 
– A következő szint lehet, hogy nekiállsz megvalósítani döntésedet, mondjuk elkezded a rendszeres sportot.
– Egy szinttel feljebb már megiszod a napi 2-2,5 liter vizet.
– A következő szintnél lemondasz a mértéktelen zabálásról.
– Még egy szint és már kontrollálatlanul nassolni sem fogsz.
– stb.
– stb.

 

Nem tudom, mennyire értesz, vagy mennyire értesz egyet? Meg is írhatod, mit gondolsz!
Tulajdonképpen arról van szó, hogy indulj el, ne állj meg, és apró, de eredményes lépésekkel lépj egyre magasabb szintre. Lehet, hogy visszaesel és lefelé is haladsz egy-két fokot, velem is előfordult, nem számít. 🙂

Azt is teljesen megértem, amikor elgyengülsz, hisz csak egy életünk van. Ez az élet legyen tele megvonásokkal, rengeteg „köszönöm nem kérek-kel”????

Olyankor, amikor elindulsz visszafelé, gondolj arra, hogy nem akarod az életedet burokban élni, mert a házból sem lépsz ki szívesen, mivel nincs önbizalmad, nem érzed jól magad a bőrödben. (Tudom, hogy ezt sokszor halljátok tőlem, de nem tudom elég sokszor ismételni önmagam ;-))

Igen anyák vagyunk, de azzal, hogy azzá lettünk, megszűnünk nőnek, feleségnek lenni? Miután szültünk 1,2… gyereket, már nem számít az, hogy mit veszünk fel, hogyan érezzük magunkat? Ez hülyeség. Ha ez így van nálad, akkor tudhatod, valaki megfeledkezett rólad. Tudod ki?

Pontosan tudom és értem azt, hogy nem könnyű az elhatározás, nem könnyű bármiről is lemondani. Honnan tudod, hogy neked nem menne egyik szintről a másikra jutni, ha még meg sem próbáltad?

Életem nagy részében, közel 30 évig szenvedtem olyasmivel, amiben most én szeretnék segíteni másoknak.

 

Szívem szerint minden egyes „hozzám segítségért fordulónak” fognám a kezét és segítenék!

Mindig mikor írjátok, hogy fogytatok, azt szoktam válaszolni, hogy a ti leadott kilógrammotoknak legalább annyira örülök, mint a sajátjaimnak. Ez tényleg felemelő érzés!

Ha kérdésed van, kérdezhetsz is!!! 🙂  engem megtalálsz itt
Ha nem akarsz lemaradni semmiről, akkor iratkozz fel a hírlevelemre itt!

Ha szeretnél elindulni, de nem tudod, hogyan, akkor a Hatékony alakformálás a gyakorlatban nőknek c könyvemet ajánlom segítségül.

 

 Szép napot!
Horváth Anett
3 kisgyermek „nem mindig magabiztos” anyukája.

ui.
Ha szívesen velem tartasz és nem akarsz lemaradni semmiről,
iratkozz fel hírlevelemre itt!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!